Este mikor kigyúlnak a karácsonyi fények, a gyermekkori álmok egy percre visszatérnek. Ekkor a szemekben a szeretet fénye lángol, s a gyertyafényénél még a csillag is táncol. Mikor a fenyő illata megérinti szivünk, ezen az estén , kicsit az álmokban hiszünk. Nem szeretnénk mást , csak boldogok lenni és másokért a szokottnál is többet tenni. A rohanó világban megkoptak a fények, haványak a hitek , és halványak a remények. Nem szeretnénk mást, csak hinni a szóban , Őszintén szertni , és bizni a jóban. Őrizzük meg a karácsonyunk fényét , S örizzük a szeretetben való hitünk reményét. Hisz ma este mink is gyermekek vagyunk , s gyermeteg vágyainknak ma határt nem szabhatunk. /Szerző ismeretlen/